Kard, Kereszt, Korona. Tradicionális tanulmányok a magyarságról.

4.7/5 ( ratings)

A Kard, kereszt, korona kétségtelenül a magyarság könyve. A szerzőhármas a magyarság szellemi témájának keretében mutatja fel azt az Ideát, ami lényegét tekintve minden nemzeti elkülönülést megelőz és meghalad: az egyetemest a részlegesben is láttatva. A könyv nacionalizmusa minden ponton következetesen „felfelé” nyit, egy nagyobb szabadság felé, a konnacionalitás , illetve a szupranacionalitás irányába, de úgy, hogy előzetesen a nacionalitás összes szellemi pozitívumát megvalósítandóként és birtokba veendőként szemléli. A nemzethez tartozás ilyenformán feladat, amit tökéletesen megvalósítva kell meghaladnunk, és bizonyítanunk, hogy felülről is ápolható az. A Kard, kereszt, korona című könyvet a szerkesztő – Baranyi Tibor Imre – ennek a szellemi és tradicionális felfogásmódnak a jegyében állította össze.

A könyv a magyarság témáján belül olyan különböző „altémákkal” foglalkozik, mint „A magyar királyok Szent Koronája”, „A magyarság szellemi küldetése”, a „Vertikális nomádság”, „Az arisztokrácia létének értelme”, „Szuverenitásunk kérdéséről” vagy „A nacionalizmus szellemi korrekciója”, stb. A tanulmányokat összekötő, közös vezérfonal: a szellemi és metafizikai hagyományosság mint alapszemlélet. Ez a szerzők megértésének kulcsa. Talán itt találkozunk először azzal, amit Hamvas Béla hatalmas jelentőségű munkássága megértésének lehet nevezni. Ez úgy tűnik nem véletlen, hiszen a kötet egyik szerzője – dr. László András – Hamvas Béla személyes jó barátja volt, egészen Hamvas 1969-ben bekövetkezett haláláig. Úgy látszik az egyetemes hagyomány gondolata itt termékeny talajra talált, s önmagát a legkülönbözőbb síkokon és témákban képes megnyilvánítani. Amíg Hamvas írása szép és érthető, addig László András szigorúan pontos és mély, ugyanannak a hagyományos szemléletnek a talapzatán. Ez utóbbi jegyében az elmúlt évtizedben – a kommunizmus „dialektikus materializmusának” terrorja alól felszabadulva – több új szerző is sok értékes tanulmányt írt magyar nyelven is, és számos idegen nyelvű művet fordítottak le, olyan kiemelkedő szellemi jelentőségű gondolkozók-szerzők alkotásait, mint René Guénon, Julius Evola, Frithjof Schuon, A. K. Coomaraswamy, Titus Burckhardt vagy a keleti Srí Ramana Maharsi. Ennek jóvoltából jelen van vagy legalábbis elérhető immár Magyarországon is egy sajátosan „új” és – a tradicionális szerzők szerint az ugyanígy nevezettel ellentétben, valódi – szellemi „reneszánsz”, ami a legősibbnek a tényleges újjászületése. Annak a szellemiségnek a jelenkor egyre romló viszonyait figyelembe vevő átdolgozása – tudjuk meg a kötetből –, amely valamikor – és minél régebbre nyúlunk vissza annál jobban – az emberi világ teljességét és minden részletét különösebb létszemléleti megfogalmazás nélkül is az ég tetejétől a föld mélyéig áthatotta. Ha az utóbbi időkben már nem is uralmi pozícióban, de mégis a legtöbb viszonylatot meghatározó módon ez a szemlélet Magyarországon egészen a XX. század közepéig jelen volt . Amiről tehát a Kard, kereszt, korona áttételesen vagy közvetlenül beszél, abban a legmesszebbmenőkig nincsen semmi új. S bár a felejtés-feledtetés természetesen nagy mérvű, a tradicionális áthatottságú ember és az ő világa még mindig egy generáció közelségében van számunkra, közép-kelet európaiak és magyarok számára. Ne feledjük: közöttünk van egy trónörökös király , és közöttünk vannak arisztokraták, volt frontharcosok, hadifoglyok, a kommunizmus üldözöttjei és deportáltjai, „osztályidegenek”, „B-listások”, „kulákok”, ’56-osok és „klerikális reakciósok”, székelyek és vajdaságiak és felvidékiek. S jó esetben még a fiatalabbaknak is van legalább egy nagyapja vagy egy nem is olyan távoli felmenője, aki a kommunizmusban úgyszólván „nem illett a képbe”, azaz megannyi tényleges vagy lehetséges antiglobalista és antimondialista elem, akiktől a legutóbbi időkig érzületileg is elsajátítható volt valami abból, amit a fentebb említett új/régi kinyilatkoztatás doktrinálisan hivatott megnyilvánítani – felülemelkedve minden esetlegességen.

A Kard, kereszt, korona tulajdonképpen tisztelgés Krisztus után 2000 és Szent István után 1000 évvel a Turul-dinasztiabeli Királyok, az Árpádok hatalmas műve: Magyarország, a Magyar Állam, a Magyar Apostoli Királyság előtt. És a tisztelet a megismerés első lépcsője, amire kétségtelenül napjainkban is nagy szükség van. E könyvnek ilyenformán számos, leginkább az elmúlt évtizedek által emelt akadályt kell legyőznie, hogy elvégezhesse feladatát. s betölthesse célját. Ez a cél legmagasabb szinten minden történelmiségen túlmutat. A szerzők meggyőződése ugyanakkor, hogy a múltban is megjelenő, de alapvetően örök értékeket úgy a magyarság, mint az egész világ vonatkozásában fel kell éleszteni ahhoz, hogy korunk – szinte kizárólag anyagi – civilizációjának embere ne sodródjon végveszélybe.