„Ritkaságszámba megy az olyan ember, akiben Isten neve erőfeszítés nélkül és önkéntelenül ismétlődik. Kabír ilyen ember volt… Kabír takács volt, és Isten nevét folyamatosan mormolta. Amikor a fonala elszakadt, meg kellett nyálaznia az ujját, hogy benedvesítse a fonál végeit, és összesodorja őket. Ekkor abba kellett hagynia Rám nevének ismételgetését. Ez aggasztotta őt, hiszen azt szerette volna, hogy az ismételgetés folytonos legyen… Végül maga az Úr ült a szövőszék mögé, és ő végezte a munkát, míg Kabír mellette foglalt helyet, és a nevét kántálta. S hogy mit jelent ez a történet? Azt, hogy ha a teljes figyelmedet Istenre irányítod, akkor Isten végzi a munkádat, nem pedig te.” – Srí H. V. L. Púndzsa
„Ritkaságszámba megy az olyan ember, akiben Isten neve erőfeszítés nélkül és önkéntelenül ismétlődik. Kabír ilyen ember volt… Kabír takács volt, és Isten nevét folyamatosan mormolta. Amikor a fonala elszakadt, meg kellett nyálaznia az ujját, hogy benedvesítse a fonál végeit, és összesodorja őket. Ekkor abba kellett hagynia Rám nevének ismételgetését. Ez aggasztotta őt, hiszen azt szerette volna, hogy az ismételgetés folytonos legyen… Végül maga az Úr ült a szövőszék mögé, és ő végezte a munkát, míg Kabír mellette foglalt helyet, és a nevét kántálta. S hogy mit jelent ez a történet? Azt, hogy ha a teljes figyelmedet Istenre irányítod, akkor Isten végzi a munkádat, nem pedig te.” – Srí H. V. L. Púndzsa