A Philoktétés, a Bethsabé és a Tékozló fiú vissza térése, mint Gide csaknem valamennyi műve, meg határozatlan műfajú alkotás. Párbeszédes formájuk ellenére, mindháromra érvényes, amit az iró a Philoktétés pársoros jegyzetében szükségesnek lát leszögezni, hogy nem a színpad számára íródott«, Maga Gide traitének, legközelebbi magyar szóval kézikönyvnek nevezi őket, de a francia szónak azzal a felhangjával, amit az eredeti latin kifejezés, tractatus ad hozzá, amely viszont értekezést vagy elmél kedést jelent. De az elmélkedés vagy értekezés szót szoros értelemben venni itt éppoly tévedés lenne, mint a párbeszédes formáról valóban szinpadi müre következtetni. Ez a szokatlan műfaji meghatározás inkább a szellemnek olyan állapotára kíván utalni, ahol tudomány és művészet, elvont gondolat és érzékletes forma még nem válnak szét, mint mondjuk a platoni vagy erasmusi dialógusokban, ahol egy vallásos antik vagy keresztény - világképen belül, méginkább azok felbomlásának történelmi pillanatában, összefonódik a valóság megismerésének két formája. Mindenesetre, valahol költészet és filozófia egymást metsző délkörei között kell keresni e müvek helyét, a sajátos gide-i mondat- és gondolatritmus által meghatározott földrajzi szélességen, melyről minden műve megismerszik. Somlyó György
Language
Hungarian
Pages
163
Format
Hardcover
Publisher
Magvető Könyvkiadó
Release
May 13, 2022
ISBN
0828836868
A tékozló fiú visszatérése. Philoktétés avagy elmélkedés a három erkölcsről. Bethsabé
A Philoktétés, a Bethsabé és a Tékozló fiú vissza térése, mint Gide csaknem valamennyi műve, meg határozatlan műfajú alkotás. Párbeszédes formájuk ellenére, mindháromra érvényes, amit az iró a Philoktétés pársoros jegyzetében szükségesnek lát leszögezni, hogy nem a színpad számára íródott«, Maga Gide traitének, legközelebbi magyar szóval kézikönyvnek nevezi őket, de a francia szónak azzal a felhangjával, amit az eredeti latin kifejezés, tractatus ad hozzá, amely viszont értekezést vagy elmél kedést jelent. De az elmélkedés vagy értekezés szót szoros értelemben venni itt éppoly tévedés lenne, mint a párbeszédes formáról valóban szinpadi müre következtetni. Ez a szokatlan műfaji meghatározás inkább a szellemnek olyan állapotára kíván utalni, ahol tudomány és művészet, elvont gondolat és érzékletes forma még nem válnak szét, mint mondjuk a platoni vagy erasmusi dialógusokban, ahol egy vallásos antik vagy keresztény - világképen belül, méginkább azok felbomlásának történelmi pillanatában, összefonódik a valóság megismerésének két formája. Mindenesetre, valahol költészet és filozófia egymást metsző délkörei között kell keresni e müvek helyét, a sajátos gide-i mondat- és gondolatritmus által meghatározott földrajzi szélességen, melyről minden műve megismerszik. Somlyó György