A vénülés évei/Zeno tudata

3/5 ( ratings)

Italo Svevo Ettore Schmitz néven született az osztrák–magyar Triesztben. Két ifjúkori könyvének kedvezőtlen fogadtatása után felhagyott az irodalommal, és szinte egy egész életet leélt már köztiszteletben álló jómódú trieszti polgárként, míg – barátja és angoltanára, James Joyce biztatása nyomán – meg nem írta ezt a regényt. A polgári lét lelki szerkezetét latin elmeéllel és közép-európaias humorral fürkésző Zeno tudata, ez a tragikomikus lélekelemző börleszk, melynek fontos motívumai a Freudnak mutatott fityisz ellenére azért a klasszikus pszichoanalízistől sem egészen idegenek, némi francia kerülővel végül is meghozta szerzőjének a sikert. Svevo ma a modern olasz regény megteremtőjének, a 20. századi olasz irodalom máig legnagyobb hatású alakjai egyikének számít.
A regény magyar fordítása, mely a hatvanas évekig váratott magára, nagy port vert fel annak idején.
Egy trieszti irodalmár, aki túlvan már élete delén, megismerkedik egy szép, kacér, könnyűvérű lánnyal. A kalandnak induló kapcsolat lassanként elmélyül, gyötrelmes szerelemmé változik a férfiban: ábránd, szenvedély, harag, rajongás és kínzó féltékenység bonyolult szövevényévé, amely az öregedő író egyetlen nagy élményévé súlyosul. S a háttérben egy másik, még tragikusabb szenvedély: az író húgának reménytelen szerelme. A modern olasz klasszikus mesteri lélekrajzzal mutatja be az igazi tettre képtelen, beteges önelemzéssel bíbelődő polgárt, akinek abban van a tragédiája, hogy egyre jobban elidegenül az élettől.